Van kiút 1.

2009. május végén volt Timi 1. tejterhelése.

Ez a gyakorlatban nagyjából azt jelenti, hogy első körben bekenik a páciens száját tejjel, aztán, ha 15 perc után nincs semmi tünet (pirosság, kiütés), akkor 2 óra alatt el kell fogyasztania 1,5-2 dl tehéntejet.

Nálunk ez annyiban módosult, hogy a terhelést megelőzte egy vérvétel és egy székletvér vizsgálat, mivel mindkettő negatív volt, így megkezdhettük a terhelést.
A szakrendelés keretein belül zajlott a terhelés, a szakrendelők előtti folyosón várakozva ... (egyes helyeken ilyenkor felveszik a gyermeket osztályra és ott kényelmesebb, nyugodtabb körülmények közt telhet a várakozás) Először Timi száját és karját kenték be tejjel. Negyed óra után nem volt semmi tünet, így megkezdhettük a tej fogyasztását. Szépen áttöltöttem az otthonról hozott tejcsit a szokásos cumisüvegbe, Timi úgy kapott érte, mint aki ezer éve nem evett (éhgyomorra kellett menni), meghúzta és azzal a lendülettel vissza is adta ... Innentől kezdve hiába kínáltuk még csak rá sem nézett a cumisüvegre ... Visszamentem a rendelőbe, kérdeztem a doktornőt, hogy mit javasol, mert ez így nem megy. Azt mondta, hogy próbáljunk neki joghurtot adni. Apa elsprintelt a klinika boltjába joghurtot és kanalat szerezni. Hamar vissza is ért, de Timi a joghurtot sem volt hajlandó megkóstolni. Szerintem érezte a feszültséget, hogy vmi. történik, nem szokott ennyire idegen helyen enni, az is zavarhatta és ugye egyszer aznap már csalódás érte, mikor a megszokott tápija helyett tej volt az üvegben ... Én teljesen kétségbe estem, mert ha nem fogyaszt el valamennyi tejterméket, akkor semmit sem ér az egész vizsgálat ... 1,5 óra hiábavaló próbálkozás után kocsiba pattantunk, hazajöttünk, itt a szokásos főzelékbe kevertem bele 100 ml tejet, végül azt tudta Apa megetetni Timivel. Ahogy lenyelte az utolsó falatot, máris rohantunk vissza a klinikára. Továbbra sem volt semmi tünet, még 1 órát kellett várakoznunk. Végül beszéltünk újra a doktornővel. Egyelőre jól zárult a terhelés.
A következő napokban nem kaphatott még Timi tejet, vinni kellett be újabb székletmintát és mivel azok is negatívak voltak, így itthon elkezdhettük a savanyított tejtermékek fogyasztását (sajt, joghurt). Illetve csak kezdhettük volna, ha Timi elfogadta volna ... de se sajt, se joghurt, se semmi nem kellett, ami új és fehér ... a sajtot belekevertem főzelékbe, így már a főzelék sem kellett. Úgyhogy leálltam és majd 1 hónapba telt, míg végre legalább a régi főzelékeket újra elfogadta. Aztán nyár végén egyszer adtam neki egy szelet sajtot és láss csodát, megette! Sőt! Még kért is. Azóta le sem lehet állítani a sajtról. Trappista sajt, Medve sajt, túrós tészta a kedvence. A sajtok akár magukban is. És semmi tünet vagy gond sincs, azóta sem.